2015. október 18., vasárnap

Csináld magad...

Szóóóval...úgy kezdődött, hogy tegnap láttam egy képet. Egy sodrófáról. Olyan kekszmintázós fajtáról (valami szép, hangzatos neve biztos van). Na és persze karácsonyi mintával...éés, természetesen, ez megint egy olyan dolog, ami nélkül valaki, aki már nyáron a Jingle Bells-t hallgatja, nem élhet (na igen...ez én volnék).
Úgyhogy lázas keresgélésbe kezdtem, kértem segítséget a karácsonyos fb csoportban. A lányok nagyon aranyosak voltak, kaptam is rögtön néhány tippet, de egyik sem az volt, amit kerestem. Hasonlót találtam csak, csilliárdokért, és hááát, azért van az a lélektani határ, amit nem, és nem vagyok hajlandó átlépni...

Mit tehet ilyenkor az ember lánya?
Naná, hogy nekiáll, hogy elkészítse magának :) :)

Úgyhogy másnap, -vagyis szombat reggel- a kínaiban, vettem egy sodrófát (ez volt a könnyebbik fele), és megfűztem a Zuram, hogy valahonnan kotorja elő a gravírozónkat (ez volt a nehezebb része).
Különben mekkora mázli, hogy a férjem előrelátóan beszerez ilyen eszközöket. Elvégre minden háztartásban jó ha van egy ilyen darab, igaz?

Aztán amíg csemete aludt, lelkesen nekiestem a sodrófámnak.
Mikor befejeztem, átcsiszoltam az egészet egy csiszolópapírral, átkeféltem egy körömkefével, és gyorsan begyúrtam egy vajas kekszet, hogy nyomban kipróbálhassam :)

Ha te is ennyire elvetemült lennél, hogy ilyenre adod a fejed, akkor néhány tipp:

Amire szükséged lesz: (természetesen az előrelátó oldalbordán kívül)



1 minél rövidebb, fa sodrófa
1 kézi gravírozó (készülj rá, hogy ez bizony izommeló, mert nem elég tartani a dögnehéz gépet -ami minden perccel egyre nehezebb lesz- de még tolni is kell a fába, mert a simogatás ide kevés :P)
pici, gömb alakú, gyémánt csiszolófej 
közepesen durva csiszolópapír
ceruza, radír
ha van, nem árt egy védőszemüveg, hogy a szemed ne menjen tele porral, és valami vastagabb, összehajtogatott textil, hogy a fa ne csúszkáljon


Ha még soha nem használtál hasonló szerszámot, akkor érdemes eleinte óvatosan, lassú fokozaton karcolgatni, de gyorsan rá fogsz jönni, hogy így sosem végzel, úgyhogy utána tekerd feljebb bátran :)
Nem árt előrajzolni a mintát, de felesleges túl aprólékosan, ez úgyis szabadkezi meló. Legalábbis nekem nem annyira sikerült követni a vonalakat. Inkább csak az elhelyezkedés, és a méret miatt érdekes.
Ha már úgy látod, hogy szép, mély barázdákat csiszoltál a fába, akkor azt szorozd meg kettővel, és csinálj még mélyebbeket. Komolyan, tapasztalat. Nagyon aprólékos mintákat nem érdemes tervezni, hacsak nincs nagyon vékony csiszolófejed hozzá.
Az első adag csúfos bukás volt, mert nem volt elég mély a vájat, nem maradt meg a minta rendesen a tésztában, főleg nem sütés után. Úgyhogy újra nekiestem, és alaposan kimélyítettem a mintát. (Bocs szomszédok) Így már sokkal szebb lett az eredmény, de még keresem azt a kekszreceptet, amivel igazán, tökéletesen látszani fognak a pelyheim :) Addig is, ezt használtam:




A kekszrecept:

250g liszt
1/2 csomag sütőpor
csipet só
120g vaj
100g porcukor (!)
1 csomag vaníliás cukor
1 tojássárgája


A vajat habosítsd fel, mehet bele a cukor, vaníliás cukor, és a tojás.
Apránként keverd bele a sütőporral elkevert lisztet.
1 órát pihentesd a hűtőben.
Utána nyújtsd ki (kb 5mm), de arra figyelj, hogy hogy ne legyen nagyon vékony, mert a mintás sodrófát alaposan rá kell nyomni, úgyhogy ezt kalkuláld bele.
180'C-on süsd aranybarnára.
Gondoltam rá, hogy az alját bevonom csokival, de mire nekikezdtem volna, a család már apránként elkóstolgatta a kekszet, úgyhogy ezt inkább hagytam :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése