Soha többé száraz császármorzsa

Mikor 6-7 évvel ezelőtt elkezdtem odafigyelni arra, hogy mégis mi kerül az asztalunkra, az egyik első alapanyag, amivel közelebbi kapcsolatba kerültem, a köles volt. Persze hamar unalmas lett köretként, ezért igyekeztem egyéb alternatívákat is találni. Így leltem rá a Rita konyháján a császármorzsára, kölesből elkészítve. Ha ezt egyszer megkóstolod, soha többé nem eszed meg a hagyományos, darából készített morzsát.
Igaz, hogy a benne lévő tejszín miatt nem igazán diétás fogás, de a köles jótékony hatásai - na, és persze az íze - megéri, hogy néha kényeztesd magad vele :)

...Már elég régen készítettem ilyet, úgyhogy amikor előkaptam a receptet, érdekes volt olvasni, hogy 6 évvel ezelőtt mi számított egészséges(ebb) alapanyagnak, illetve, hogy akkor mennyivel nehezebb volt hozzájutni egy-egy összetevőhöz. Gondolok itt arra, hogy az eredeti receptben tönkölyliszt szerepel (ne értsd félre, semmi gond nincs vele, sőt, sokszor használom, magam is, csak sokkal ritkábban, mint azelőtt, mert egy csomó jobb lehetőségem van helyette). Vagy vaj...ami persze még mindig jobb volt, mint a margarin, de mostanra felváltotta a kókuszolaj. Vagy a cukor: az eredetiben nádcukor. Most szinte csak a nyírfacukrot használom (vagy más, a receptnek megfelelő édesítőt). De anno (pedig nem is volt olyan régen), szinte nem is hallottam róla. ...na, nem is húzom tovább  :)

(az általam használt) Hozzávalók 2 (nem túl nagy) adaghoz:

40 g köles
60 g zabpehelyliszt
40 g nyírfacukor
fél (bio)citrom reszelt héja
2 tojás
100 ml habtejszín vagy kókusztejszín
2 evőkanál kókuszolaj

A kölest főzd meg kétszeres vízben egy csipet sóval, hűtsd ki.
Válaszd szét a tojásokat, és a fehérjét verd kemény habbá.
A kihűlt kölesbe mehet a liszt, a tojássárgája, cukor, tejszín, citrom.
Óvatosan forgasd bele a habot, és a felmelegített kókuszolajon (én kerámia lábosban szoktam sütni, abban sosem tapad le) pirítsd meg, mint a hagyományos fajtáját.

...bevallom, én általában két adagot csinálok...másnap (amikor még mindig nem száraz) a maradékon így is mindig "összeveszünk"  :)

Eper...eper...rebarbara...

Három nap várakozás után végre kikerült az eper lekvár a dunsztból :) Most őszintén, szerintem gyönyörű lett :)

Bevallom, évek óta nem készítettem lekvárt dzsemfix nélkül, de az idén mindenképpen ki akartam hagyni a tartósítószert a produktumból. Kicsit aggódom, hogy nehogy meghaljon, de bízom benne, hogy a nyírfacukor segít majd.
Egyébként én naiv, először almapektint akartam használni a zselésítésre, de azt felejtsd el, hogy hozzájutsz. A férjem már előre röhögött, ahogy nagy, reménykedő mosollyal mentem be bármilyen szóba jöhető kereskedelmi egységbe...semmi...de nem goond, ha jön az almaszezon, úgyis tele van a telek hullott almával, úgyhogy pektint fogok gyártani a jövő évi lekvárterméshez :)
...na, viszont így maradt az agar-agar, amit algából vonnak ki, így ez is egy természetes, növényi alapanyag. Könnyű vele dolgozni, és nem utolsósorban, az idén olyan lett az állaga a lekvárnak, ahogy szeretem, igazi zselés, nem a kenyérről lefolyós fajta :)

Íme a recept:

Nálam most kétféle is készült:

1 Rebarbarás eper leki:
(ebből a mennyiségből nekem 3 közepes üveg lett)

350 g rebarbara (abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kertből szedhettem frissen)
700-800 g (nem mértem pontosan) eper
150 g nyírfacukor
3,5 g agar-agar

A rebarbarát hámozd meg és vágd 1-2 cm-es darabokra, az epret tisztítsd meg. Mehet a lábosba a cukorral nyakon öntve. Főzd 20 percet, turmixold le (botmixer), ha szükséges, szedd le a habot. Az agar-agart öntsd fel 1 dl hideg vízzel, keverd el...na, ez nem megy annyira egyszerűen, mert csomós, mint a dög, de botmixer barátunk ezen is segít. 1-2 percet hagyd állni, aztán mehet a lekvárba. Főzd még 2 percet, öntsd teli a kifőzött üvegeket (én ezt a mikróban szoktam elintézni, tálban, kevés vízzel) és már bugyolálhatod is őket.
...most jön a neheze: hagyd ott, néhány napot :)

A sima epresnél ugyan ez a folyamat, csak a gyümölcs változik :)
 

Pite, minden jóval :)

Már megint süti, mi más :)
Megmaradt egy marék eper a múlt hétről, és két bő marék cseresznye, ami (korai révén) azért még nem volt az igazi. Ja, és őrült iramban barnult a banán is. Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Naná, hogy pitét süt :) Egyébként azt szeretem a legjobban ebben a sütiben, hogy gyakorlatilag végtelen a kombinációk lehetősége. Azt teszel bele, ami éppen van otthon.
Találtam a múltkor egy jó kis alapreceptet a neten, ami nem sokban tér el, a hagyományos pitetésztától, inkább csak alapanyagokban, és a zsiradék mennyiségében. Viszont ízre (szerintem) tökéletes helyettesítője annak.

Hozzávalók a tésztához:

250 g liszt - nekem most fele-fele arányban barnarízsliszt és zabpehelyliszt
100 g kókuszolaj
2 tojás
100 g nyírfacukor, vagy édesítő (megfelelő mennyiségben)
1 cs só
1/2 csomag sütőpor

Az egészet gyúrd össze, és egy órára tedd a hűtőbe.

Addig érdemes összeállítani a feltétet:
Nálam most:
kb 500g gyümölcs: a fenn említett maradékok, megtisztítva, kimagozva
kb 0,5-1 dl vízzel felfőzve, pici fahéjjal és édesítővel (ízlés szerint) ízesítve
2 evőkanál útifűmaghéjjal sűrítve

Ha letelt az egy óra (vagy több), na, akkor következik a nehezebb része, mert egyébként az ízétől eltekintve, ez egy nagyon sz@r tészta. Vagyis nagyon nehéz kezelni, mert őrölten törik. Úgyhogy nyújtani inkább csak két réteg folpack között érdemes. Válaszd szét 1/3 - 2/3 arányban és a nagyobbikat nyújtsd ki. Ha sikerült kb 0,5 és 1 cm közé lapogatnod, akkor mehet a formába. Ha idáig eljutottál, és még nem vágtad ki az egészet a francba, akkor fel a fejjel, már túl vagy a nehezén :)  Ekkorra már megpuhul annyira a tészta, hogy már könnyebben lehet helyre nyomkorászni, úgyhogy hajrá, töltsd ki a hiányzó részeket.
Én erre tettem a három felkarikázott banánt,

és arra borítottam a többi gyümit. A tetejére a maradék tésztát kinyújtottam, és most csillagokat szúrtam ki belőle, ezt tettem a tetejére (...az idén még hamarabb kezdődik a karácsonyi hangulat, mint tavaly... :P ) ha nincs kedved ezzel bíbelődni, akkor egyszerűen rácsozd be.

Mehet az 180'C előmelegített sütőbe...kb 20 percre. Akkor jó, ha szép halvány barna a teteje.

Lehet, hogy kicsit macerának tűnik, de hidd el, érdemes kipróbálni, mert tényleg nagyon finom.
Jó étvágyat :)